Hello Tisztelt Mindenki!
Kissé megkésve igaz, bár annál nagyobb szerettettel írom e cikket az ausztriai kirándulásról amely ehónap 8-9. napjain esett meg. Nagyon odavágott a dolog, és a "visszhangja" is nagyon jó volt a suliban. A társaság nagyon jó volt, találkoztam új arcokkal (!!!) így fél év után is, bár amekkora a mi sulink, ezen már nem lepodöm meg.
Az események gyors egymásutánban követték egymást, szinte pislantani nem volt idom. Azért odafigyeltem néhány dologra, bár azóta azt vallom, hogy zöld volt a zebrajelzés, amikor az a kocsi suhant el mellettem. Majdnem elütöttem.:) Szóval az elsö állómás a TTM (természettudományimúzeum) volt, ami számomra még tartogatott új dolgokat, pedig már voltam ott. Utána megnéztük a karácsonyi vásárt, láttunk egy orbitális adventi koszorút, Mikulás-cowboy-kalapot (nem semmi keresztezés) és sok egyéb bolondságot. Szabad programunk során átcsaptunk egy kis városnézésbe és a helyiek megismerésébe. Bizony dolgoztak a nyelvek és a fülek. Ez okés volt, mindenki elköltött néhány eurót csokigolyókra, még mézeskalácsházikókra vagy éppenséggel egy csokivalbevont sült almát dobott be, esetleg egy mega hot-dogot. Magyarán megmondva volt ott minden mi szem-szájnak ingere. Csöpögtünk is bizony:):)
Ezután az utunk Lackenhofba vezetett. Ez a kis hegyi falucska Bécstöl kb. 2 órára van. Azóta tudom hogy a söför mindig füllent a "mennyiidomégodáig?" kérdésre. Kérek mindenkit sose bízzon meg ezügyben bennük. Nagyjából az út felénél elkezdtem aggódni, hogy hol marad ilyen sokáig a sokat emlegetett "hav". Na nem kellett sok, jött a "hav". Igaz a két nap alatt nem hullott egy szem se, azonban ígyis voltak területek ahol fejest lehetett volna bele ugorni. Na gondolom mondanom sem kell, volt aki meg is tette. Most mondjam azt, hogy nem csodálkozom?:D Megérkeztünk! Fogad a "hav", fogad a hideg! Kibírtuk! Legalábbis a 103-as szoba lakói nem panaszkodtak, soooot! ;)
Akkor jött a lepakolás. Nem zavartattuk magunkat. Mintha más nem si lett volna a Hotelban rajtunk kívül. Képzeljen el mindenki egy kb. 60 négyzetméternyi területet, ahol a 2 busznyi ember összetömörült. Na az szép volt.Mindegy túléltük azt is. Jött a vacsi. Vacsoráról csak annyit, hogy amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is egyeseknél:) Na jó, de nem is számíthattunk jobbra. Azt kaptuk amit a pénzünkért elvárhattunk.
Megvolt a lepakolás, megismertem az ágyam, és össze is vesztem vele, aztán végül is nem tudom hová tunt hajnalig, de végül meglett és beengedett. Addig viszont történt egysmás. Elöször is a hócsatás csúszkálás a hotel elött. "Hav" volt akármennyi, a nép viszont nem volt hajlandó kifáradni egy kis csatára. Nem volt gond, azonnal a tetöfokára hágott a hangulat, ettem is egy kis havat. Kösziii. 20 perc után minden ami rajtam volt tiszta "hav" lett. Nem bírtam sokáig, inkább bementem a jó meleg... szobába. Meleg víz volt, bár nem siették el a dolgot, azért csurrant-csöppent belöle.
Lehetöség volt este lemenni a bárba, ahol volt biliárd, dartz csocsó, meg egyéb ilyen pénznyelö cuccok. Internetes lehetöség (na azzal meg is jártuk), ingyenes volt a ping-pong, hogyha hoztál magaddal kellékeket, volt TV-szoba, amelyhez kb. 400 csatorna tartozott. Néhányszor végigzongoráztam/tuk. Na az is egy jó poén volt:D Miután meguntam, kerestem a többieket. El¿ször azt hittem, mindenki elment Skandináv Lottót játszani, de tévedtem és kiderült hogy álomba szenderült a hotel. Na hipp-hopp felkeltettem csak a 103-ast, aztán jól meg is kaptam a magamét. Nagy nehezen álomba szenderültem, kis ido mulva meg már tépték le rólam a jó meleg párnámat.
Reggeli. Helyzet ugyanaz mint a vacsoránál. Csak nem volt ido. Aztán volt egy kis tengi-lengi és kiderült hogy 7 perce van a 103-asnak teljes hadifelszerlésbe vágni magát. Jelentem, megtörtént. Oké. Úgy, ahogy, de mentünk. Riogatták a jónépet -10 meg -20 fokokkal. Elhittük, kár volt. Meleg volt. De csak addig, amíg el nem indultunk a felvonóval. Ugyebár a terv: felvonóval felmenni az Otscher hegy tetejére. Elsö szakasz a test teljes hermetikus lezárása volt. azután elöször az orr sínylette meg a hideget, majd az egész arc, a térdek, és így tovább az egész test. A hegy tetején volt fenn egy kis igazi osztrákos "fíílingü" fogadó. Hangulatos terítékek, díszek a falon, abszolut megvolt az a bizonyos hegyi hangulat, amit, ha máshonnan nem is, legalább a filmekböl ismer mindenki. Forró tea a kézben, Lessie mászkál a lábak között, a bácsika harmonikán játszik nekünk. Jó volt na!
Lefele a látvány lélegzetelállító volt. Nembírtam kapkodni a fejem. Hegyek-völgyek mindenütt, távolban az Alpok, már ha jól idéztem fel a földrajzból tanultakat, gondolom nem, de azért így jól hangzik. Gyalog tettük meg a Sporthotelig az utat. Közben voltak még egy kis havaskodások. Rettentö jó hangulatban teltek az óráink. Senki sem figyelt oda az idore, mert nem akart. Egyszer csak azt vettük észre, hoyg ebéd után már rakodunk, pakolunk is össze mert indulunk.
Azt tudom mondani, hogy nagyon gazdag élményekkel tértem haza erröl az Ausztriai barangolásól. A táj szépsége, a társaság, az emberek. Egyszeruen minden tökéletes volt. Ami nem volt jó, hogy csak 2 napos volt. simán maradtunk volna még 1, esetleg 2 napot is. Party volt a javából. Ahogy azt ígérgettem már hetekkel az indulás elött is.
Köszönet:
- a Bécsi Kommandónak, hogy bevállalták
- az iskolánknak, hogy engedélyezte
- a résztvevöknek, hogy emelték a színvonalat
- és természetesen köszönöm Szüleimnek, hogy befizettek engem:):)
Képek hamarosan. Esetleg egy .ppt fájlban :P
Goodbye evrbdy!
Utolsó kommentek